Csak, csak, csak az esik nékem keservesen Andalgó (Oros László) Csak, csak, csak az esik nékem keservesen, Hogy oly büszkén sétál a kedvesem, Olyan büszkén, mintha sose látott volna, Mintha a szeretője sosem lettem volna! Csak, csak, csakazértis járom az utcáját, Nem kerülöm el a kapufáját, Hadd pletykáljon minden vénasszony felőle, Csak, csakis én vagyok az igaz szeretője! Csak, csak, csak egy csillag ragyog fenn az égen, Mert a többi ott ég a szemében, Két szemének égi csillag ragyogása, Csak, csakis azt ragyogja én vagyok a párja. Nézd, nézd, nézd a szeme ragyog, mint a csillag. Akkor gyere hozzám, mikor hívlak! Jössz Te még majd sírva a mi kis utcánkba, Csak, csakis akkor leszel majd igazán árva. Rá, rá, rászállott a fecske a vasútra, Jártam hozzád egész világ tudja. /:Jártam hozzád, de nem fogok most már járni, Tudom szép szeretőm fog a szíved fájni.:/