|
"Ha Isten, mint mondják, a maga képére teremtette az embert, akkor bízvást állíthatjuk, hogy az ember saját képére alkotta a hegedűt, helyesebben a nő képére, mert a hegedű gyönyörű istennő." (Yehudi Menuhin)
|
|---|
A hegedű a vonós hangszerek, a hegedű-családjának legkisebb méretű, legmagasabb hangolású tagja. Négy darab húrja kvint távolságra van hangolva. Legmélyebb húrja a kis G, amelyet az egyvonalas D-, az egyvonalas A-, illetve a kétvonalas E-húr követ. A hegedűre írt kották általában G-kulcsban (violinkulcsban) íródnak. A vonósok közül az egyik legnépszerűbb és leggyakrabban előforduló hangszer.
|
Hegedű szavunk eme formája a 16-17. századtól használt. Addig a „hegedűs” szó énekmondót jelentett. Máshol a hegedűt más néven ismerték. Erdélyben például mozsika, muzsika, a csángóknál cinige néven tartották számon. Olasz elnevezése violino, ami „kis violát” (brácsácskát) jelent. A Geige elnevezés német nyelvterületről származik.
A hangszer Észak-Itáliában a 16. század közepén bukkant fel először. Az akkori hegedűket festményekről ismerjük, mivel nagy részük azóta elpusztult. Egyes állítások szerint az első hegedűt Andrea Amati készítette a 16. század első felében a Mediciek számára. A Medici család egy olyan hangszert szeretett volna, ami minőségében eléri az akkori legelterjedtebb hangszer, a lant színvonalát. A leghíresebb hegedűkészítő családok közt kell említenünk: Amati, Giuseppe Antonio Guarneri, Antonio Stradivari, Jean Baptiste Vuillaume és Steiner nevét. A hegedűkészítés Magyarországon körülbelül a 17-18. században jelent meg, közel százötven évvel az itáliai hegedűkészítés kialakulása után. Egyik jelentős mester Nemessányi Sámuel Félix.
|
Antonio Vivaldi
barokk zeneszerző
|
A hegedű formája, díszítése és szerkezeti felépítése gyakorlatilag 300 éve nem változott. Főbb részei: korpusz (1), lélek, nyak (2). A korpusz átveszi a húrok rezgését és kisugározza a térbe. Ez a hegedű rezonátorteste. Elölről nézve homokóraformája van, amelynek összeszűkülő dereka a vonó akadálytalan mozgását teszi lehetővé a húr megszólaltatásakor. A korpusz felső lapját tetőnek (4) nevezzük, amelynek anyaga, formája, vastagsága és kidolgozása nagyban meghatározza a hang minőségét. Ehhez illeszkedik a középtájon levő láb, amely a húrok rezgését továbbítja a tetőnek. A láb oldalain szimmetrikusan helyezkednek el az f-lyukak. A tetőt belülről a basszusgerenda, egy hosszanti irányban futó léc erősíti meg. A korpuszt alulról a hát (6) zárja le.
|
|
A lélek, a hegedű lelke egy kis hengeres pálcika, ami a hangszer belsejében található. Elsőrendű szerepe az, hogy a húroknak a vonó által gerjesztett, a tetővel közel párhuzamos síkú rezgéseit a tetőre merőleges irányú rezgésekké alakítsa. Majd ezeket a rezgéseket a tető átveszi és továbbítja.
A nyak kissé hátradöntve a korpusz felső tőkéjébe illeszkedik. A felső felületén fogólap fut végig, amely hosszan a tető fölé nyúlik. A másik végén hangolófej (7), csiga (8) és és a kulcsok (12) találhatóak. A hangmagasságok a húroknak a fogólapra (3) való lenyomásával képezhetőek, ezért a nyak olyan formájúra van kifaragva, hogy kényelmesen simuljon a tenyérbe. A fogólap távolabbi végén a nyereg (11) található, amely a húrok egyik rezgési végpontját képezi. A hangolófej a készítő „kézjegyeként” is funkcionál, amely csigaformájú faragásban végződik. A húrok a nyeregből mélyedésbe futnak, ahol a (kulcstartóban) a keresztirányban álló kulcsokra tekerednek.
|
A hangszertető, basszusgerenda, lélek, tőkék - lucfenyőből készülnek. A hátlap, bordázat, nyak, kulcstartó, csiga, láb - keményebb juharból készül. A nagy igénybevételnek kitett részekhez ébenfát, grenadilfát vagy buxust használnak. A hegedű húrjai többfajták lehetnek, eredetileg nyúl- vagy báránybélből készültek. A modern A, D és G húrok fémszálak, amelyekre fém van rátekercselve. A rátekercselés lehet például rozsdamentes acélból vagy vékony arany- illetve ezüstréteget tesznek rá. Vannak olyan húrok is, amelyek bél alapra épülnek és kombinálva fejezik ki a kétfajta húr előnyeit.
Az „egészes” hegedűn kívül léteznek „tizenhatodos”, „nyolcados”, „negyedes”, „feles” és „háromnegyedes” hegedűk. Gyerekeknek adják a kisméretű hegedűket, mert az „egészes” hegedű túl nagy lehet nekik. Ezeknek ún. dobozhangjuk van.
|
A vonón található a kápa, a másik végén pedig a csúcs, amelyek között a szőr feszül. A kápán található gyöngy általában teknőspáncélból van. A vonószőr a ló farkának szőréből készül, bár olcsóbb vonókban valamilyen szintetikus anyag helyettesíti a szőrt. A pálca általában brazilfából készül. A hegedűvonó átlagosan kb. 74,5 cm és 60 g. A vonót gyantázni kell, hogy vertikálisan ne csúszkáljon és hogy a húrok jobban rezegjenek.
A gyártás helye szerint két hegedűfajtát különböztetünk meg: gyári hegedűt és mesterhegedűt. A gyári hegedűk típusa gyorsan előállítható, de minőségük kívánnivalót hagy maga után. Ilyeneket általában csak a tanulók használnak. A mesterhegedűk céhes keretek között készülnek mind a mai napig. Ezek közül sok egyedi nevet is kap, például Stradivariusok.
|
A hegedű készítése
|
A hegedű különleges szólisztikus hangját egyesek az énekhanghoz hasonlítják, ezért a dallamot gyakran ez a hangszer játssza. Egy jó hegedűs kezében igen fürge hangszer, ezért virtuóz hangszerré vált. Hegedüléskor a vonót a jobb kézben tartjuk, a hangszert pedig a bal vállunkra helyezve bal kézzel a nyakánál fogjuk. Állunkat az álltartóra, vagy annak helyére helyezzük. A kiegészítők, párna vagy az álltartó használatát mindenki saját maga dönti el attól függően, hogy mi illik hozzá és játékstílusához. A test súlypontja lehetőleg a bal lábra essen. A bal csukló egyenes tartása nagy szabadságot ad az ujjmozgásnak.
A bal kéz szerepe:
Hegedülésnél a játékosnak saját magának kell megtanulnia, hogy melyik hangnál hova rakja az ujját. A hamis hangot az ujj odébb csúsztatásával lehet „kitisztítani”, amelyhez nagyon jó hallás szükséges. Az ujjak meg vannak számozva, a mutatóujj az első, a kisujj a negyedik. Az ujj három állását különböztetjük meg: mély, magas és nyújtott.
Üres húr - simán meghúzzuk a húrt, egyetlenegy ujjunkat se tesszük le a húrra
Kettősfogás - egyszerre két húrt húzunk meg, ezeken eltérő ujjakkal letéve
Vibrálás - (vibrato) lenyomott ujjunk ujjbegyét nagyon gyorsan fel-le mozgatjuk
Üveghangok - nem nyomjuk le a húrt, csak megérintjük
A jobb kéz szerepe:
A jobb kéz, a vonós, szintén felelős a hang minőségéért. A vonót speciális fogással kell fogni. A hüvelykujjal és a középső ujjal fogjuk, a kisujjal támasztjuk és mozgatjuk. A többi ujj pedig finoman érinti a vonót. Így érhetjük el a rugalmas vonókezelést. A vonót a kápától a csúcsig húzva vonjuk, a csúcstól a kápáig pedig toljuk.
Vonókezelési technikák:
A hangerő változtatása - a nyomás növelésével (mutatóujjunkkal koordinálva) vagy a vonó sebességének növelésével
Színező effektusok - a vonót a láb és a fogólap közti terület felénél húzzuk
- sul ponticello (a hidacska fölött) - intenzív hang, magasabb harmóniák megerősödése
- sul tasto (a fogólaphoz közel) - kissé nazális hang, az alaphang felerősödése
Détaché - elválasztva játsszuk a hangokat
Détaché trainé - nincs megszakítás a két hang között
Martelé vagy martellato - kalapálva, erős akcentusokkal
Collé - ragasztva
Spiccato - finom pattogó hang
Legato - az egymást követő hangok összekötése, változatai: Legatissimo - a legszorosabb kapcsolódási forma, tenuto, portamento, portato, non legato, mezzo-staccato, staccato (az ellentéte), staccatissimo
Sautillé - a vonót erős lökésekkel késztetjük pattogásra
Ricochet-jeté - dobáljuk a vonót, gyors, pattogó hang hallatszik
Portato - lassú tempónál a hangok elválasztása vonómegállítás nélkül
Arpeggio (arpeggiando, arpeggiato) - hárfaszerűen, tört akkord, mindegyik hangot más húron játsszuk
Tremolo - a vonó gyors mozgatása nem meghatározott ritmusban - zenekarban
Col legno - nem szőrön, hanem fán húzzuk a vonót
Keverés - a kötőívek és akcentusok ismételgetése - népzenében
Vágás - nem meghatározott hangú recsegés, ütőhangszer-jellegű technika
Pengetés - pizzicato - a hangot nem a vonó húzásával, hanem a húr megpengetésével hozzuk létre
|
|
A hegedű felszerelésének egyik tartozéka a párna, amelyet a hegedű aljára lehet csatlakoztatni. Segít a hangszert egyenesebben tartani. A hangfogó - sordino (süketítő), fémből vagy műanyagból készül. Általában a középső húrokra csatlakoztatják, ezáltal a hegedű hangja kissé fojtottabb lesz. A hegedűsök mindig tartanak maguknál tartalék húrokat. Így elszakadásuk esetén rögtön tudják őket pótolni. A húrokat általában egy év használat után mindenképpen cserélni kell. Ami a hegedű karbantartását illeti, csak ritkán igényel generáloztatást. A test tisztításához a bútorokhoz használt polírozót, illetve speciális hangszertisztító keveréket használnak. A húrokat és a fogólapot tisztaszesszel lehet tisztítani, csak arra vigyázzunk, hogy a szesz ne érintkezzen a lakkozott részekkel. A vonó szőrének elhasználódásakor, elfogyásakor, újra kell szőröztetni. A vonó fa részén levő felesleges gyantát pedig alkohol segítségével távolíthatjuk el.
|
A hegedű hangolása többféleképpen is történhet. Az egyik hangolási mód a durvább módszer, amikor a kulcsokat használjuk. Kisebb (kvinten belüli) változtatások esetében finomhangolók is használatosak. Valamint a húr kézzel való mozgatásával végezhetőek el nagyon apró változtatások. Először az A-húrt hangolják, általában 440, 442 Hz-re, de a fényesebb hang érdekében a 445, 446 Hz is használatos. A magasabb hangérzet megkövetelése a modern kor egyik követelménye. A historikusok ennél jóval alacsonyabb hangolást használnak, akár 415 Hz-eset is. A legegyszerűbben hangolósípot használva járhatunk el. A hegedűt ritkán hangoljuk önmagához. Általában zongora, a zenekarban oboa, vagy hangológéphez hangoljuk. A többi húr hangolása kettősfogással történik, vagyis a két húrt egyszerre meghúzzák. Így tiszta hangolás érhető el. A hegedű standardhangolása a (g - d´- a´- e´´), ennek ellenére találkozhatunk például elhangolással (scordatura) a komolyzenében, illetve kereszthangolással a népzenében. Hangolás után ellenőrizni kell, hogy a láb nincs-e elgörbülve és, hogy merőleges-e a két f-lyukra.
A hegedű egyaránt jelentős szerepet tölt be a komolyzenében, a népzenében, a dzsesszben és a könnyűzenében. Mind a hangszer készítése, mind a hegedűn való játék művészi feladat, amelynek műveléséhez talentum és sok gyakorlat szükségeltetik.
Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Heged%C5%B1
http://hu.wikipedia.org/wiki/Von%C3%B3s_hangszerek
http://hangszerbirodalom.hu/shop_art.php?shop_id=8127&cat=672659
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1209.html
http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kgb/0/20652/1
http://web.axelero.hu/herczeg606185/
http://infosarok.hu/kategoriak/kultura/zene/hangszerek/hegedu-vonos_hangszerek/
|
