Bujdosik az árva madár Bújdosik az árva madár, Egyik ágrul másikra száll. Hát az ilyen árva, mint én, Hogy ne bujdokolna szegény. Elszaladt az aranygulya, Nem szól már a csengő rajta, Csak egy maradt a karámba', Az is beteg, fáj a lába. Hortobágyi gulyás legény, Gulyakútba esett szegény. Szomjan maradt a gulyája, Itassa meg a babája. Én is vagyok olyan gulyás, Nem járok a gáton, mint más. Sorban legel az én gulyám, Gyönyörű, drága violám. Bujdosik egy árva madár, Minden háztetőre leszáll. Mindig csak azt csirikolja, Nem leszünk egymásé soha. Milyen madár az a madár, Ki kertembe szólani jár. Csak szépen szól, de le nem száll, Futok utána meg nem vár. Várj meg madár még megvárnál, Szíved rejtekébe zárnál. Mint drága kincset tartanál, Társadnak megmarasztanál. Hess ki madár a kertemből, Ne pusztíts ki mindenemből. Mindenből kipusztítottál, Kerti rózsám nélkül hagytál. Kesereg egy árva madár, Ki ott fenn a fellegen jár. Hát az olyan árva mint én, Hogy ne keseregne szegény. Te kismadár, hogy tudsz élni, Mikor nem is tudsz beszélni. Ládd én mennyiket beszélek, Mégis rózsám nélkül élek.