Elment a két lány virágot szedni Elment a két lány virágot szedni, Elindulának, kezdének menni, Egyik a mástól kezdé kérdezni, Ki volt az este téged kéretni? Már engem, mátkám, tízen kérettek, Adj jótanácsot árva fejemnek, Hogy a tíz közül melyikhez menjek, Hogy virág helyett kórót ne szedjek. A legelsőnek János a neve, Annak szívemben megvan szerelme, Inkább szeretném őtet kedvembe, Ha lépett volna Vénus kertjébe. Másik Sámuel, azzal én szívem Meg nem nyughatik véle én lelkem, Lám azelőtt is legkisebb vétkem El nem szenvedte ok nélkül nékem. A harmadiknak a neve Zsigmond Ha megharagszik, ő lustának mond, Lészen kezében korbács és dorong, Száll a fejemre keserves nagy gond. A negyediknek a neve István, Abban az a kár, hogy igen hitvány, Ha lefekszik is a jobb oldalán, Ő nyugodalmat sohase talál. Ötödik Péter, az igen fösvény, Annak a háza, tudom, hogy sövény. Ha ahhoz megyek, perpatvar lészen, Jaj lészen nékem egész életem. Hatodik Ferenc, bátyja Jánosnak, Az sem szereti nyelit ásónak, Nem is rossz fia a sernek, bornak, Felit se alussza ki éjszakának. Györgyöt szeretném, az jó játékos, Annak ruhája, tudom, aranyos, Paripája is van, hatvan talléros, A konyháján is mindenkor zsíros. Gábort szeretem, mert nem utolsó, Látom, keziben van boroskorsó, Szép lányokkal igen játszandó, És azok után igen haldosó. Kilencedik András, ki hűségesen, Ki hűségesen szedte hálóját, Hogy megfoghassa kedves galambját, Régen óhajtja kedves galambját. Tizedik Mihály, most is óhajtom, Vélem tett jókért meg is siratom, Mert ő volt nékem igaz gyámolom, Ő szép személyit magamnak tartom.