Ez a kislány, barna kislány sajtárt mos a kútnál, Arra jár egy magyar huszár, piros pejparipán, Hallod-e te barna kislány adjál egy kis vizet, Zsebemben egy Kossuth bankó, mindjárt kifizetlek.
Nem kell nékem a kend pénze, nem vagyok én dáma, Én vagyok az édesanyám legkedvesebb lánya. Hogy ha te vagy az anyádnak legkedvesebb lánya, Én meg vagyok Kossuth Lajos vitéz katonája!
Ez a kislány megy a kútra, korsó van a karján, Utána megy a kapitány kesely lábú lován, Állj már meg te barna kislány adj egy ital vizet, Van még bankó a zsebembe, mindjárt megfizetek.
Itt a korsó kapitány úr igyék hát belőle. Egy kérésem volna nekem, hogy ha szíveskedne, Eressze a babám haza hosszú szabadságra, Hadd múlassam ki magamat, véle utoljára.
Nem kell bankó, kapitány úr, nem vagyok én dáma, Én vagyok az édesanyám legkedvesebb lánya. Adja ezt a Kossuth bankót világ dámájának, Hagyjon békét kapitány úr, baka babájának!
