Húzd csak prímás ezt a csárdást, ne kíméljed, a vonódat most tedd rá! Hadd mulassak, hadd felejtsem, hogy a legény valamennyi csalóka, csapodár. Egy se kényes, csókra éhes, belesimul a karomba, úgy várja, Hogy a szívem elepedjen, másik férfit ne keressen; őt szeressem szívből igazán. Nem bánja, ha belehalok, de bizony én nem akarok, mert a prímás ma nékem muzsikál.
Hej, a férfi furcsa szerzet, a szemével másra nevet, míg ölelget. Mér' siratnám, hogyha megcsal jön egy másik, aki majd csak megvígasztal.
Húzd csak prímás ezt a csárdást, ne kíméljed, a vonódat most tedd rá! Hadd mulassak, hadd felejtsem, hogy a legény valamennyi csalóka, csapodár. Egy se kényes, csókra éhes, belesimul a karomba, úgy várja, Hogy a szívem elepedjen, másik férfit ne keressen; őt szeressem szívből igazán. Nem bánja, ha belehalok, de bizony én nem akarok, mert a prímás ma nékem muzsikál.