Jegenyefán fészket rak a csóka, Barna legény tanított a csókra. /:Tüzes csókját, forró csókját százszor vissza kérte, A szívemet, a lelkemet adtam neki oda érte.:/
Adtam csókot az Isten tudja hányat, Csókolom a csókra termett szádat. /:De ha egyszer széjjelszakad szerelmünknek lánca, Hét faluban nincsen olyan kovács, aki összekalapálja.:/
Ha meghalok csak az a kérésem, A cigányprímás a síromig kísérjen, /:A házamtól a síromig mindig csak azt húzza, Hogy ezt a leányt a szerelem vitte-vitte el a sírba.:/
