Madár, madár kismadár mire vetemedtél, Még tegnap is ilyenkor szemet szedegettél, Tőrbe estek lábaid, oda szabadságid, Megkötözve szárnyaid, oda vigasságid.
Édes madár társaid tőletek elváltak, Még tegnap is ilyenkor veletek sétáltak, Rabja lettem holtomig a csalárd világnak, Dalolnom kell szüntelen a rossz madarásznak.
Ételem és italom meg van elégítve, Mégsem tetszik a lakás jut eszembe fészkem, De mégiscsak sajnálom az erdei fészkem, Százszor jobb volt énnékem zöld erdőben élnem.
Cukorral is etettek, de nem az erdőben, Zöld vályúból itatnak, de nem a mezőben, Bodzafának gallyai édesebbek voltak, Patakoknak vizei ott is szebben folytak.
Palota is számomra el vagyon készítve, Életem is cukorral meg van elégítve, Mégsem tetszik a lakás, jut eszembe fészkem, De mégis csak sajnálom az erdei étkem.
