Nótás kedvű volt az apám, Átmulatott sok éjszakát. Nem sajnálta rá a napot, Kettőt-hármat összetoldott. De még azt is megduplázta, Ha az anyám megdorgálta, Ha a cigány rosszul játszott, A hegedűbe belevágott.
Nótás kedvű édesapám, Réges-régen nem dalol már: A szívemet bánat rágja, Egy-egy kedves nótájára. Az lett a sok nóta vége, Kint nyugszik a temetőbe', Dalos ajkú kismadárka, Szállj az apám fejfájára!
Visszajött a kismadárka, Friss virággal a szájában. Azt dalolta, azt mesélte, Apám sírhalmáról tépte. Odalent a magyarnóta, Virágot hajt évek óta, Mindig friss nő a nyomába, Ha felcsendül a nótája.
