Magyarnóta
Kezdőlap Kultúrblog Zahorcsek Juhos Mária Népdalok Nóták Képeslap Fórum Kapcsolat


Rozmaringnak csak az a szokása
Kotta

Rozmaringnak csak az a szokása,
Télen, nyáron lehajlik az ága,
Ha lehajlik, újra kisarjadzik,
Van egy babám, rólam gondolkodik.

Kislány, kislány, kökényszemű kislány,
Hozzád jártam, haragudt az anyád,
Nem fogok a kapud alatt járni,
Tudom fog a gyenge szíved fájni.

Rozmaringnak csak az a szokása,
Éjjel-nappal zöld annak az ága,
Leszakasztom kóróvá változik -
Az én szívem hozzá kívánkozik.

Rozmaringom lehajlott, lehajlott,
A szeretőm elhagyott, elhagyott,
Ha elhagyott ne fájjon senkinek,
Mi gondja van énrám valakinek.

Rozmaringnak csak az a szokása,
Télen, nyáron zöld annak az ága,
Ha levágják, karikára hajlik,
Kit szerettem, ősszel házasodik.

Piros alma kigurult a sárba,
Ki felveszi, nem veszi hiába,
Én felvettem, megmostam a sártól,
Mégis elmaradtam a babámtól.

Elmondhatom, Istenem, Istenem,
Gyászba borult az egész életem,
Gyászba borult felettem az ég is,
Elhagyott a régi szeretőm is.

Elmondhatom háromszor is jaj-jaj,
Gyászba borult fölöttem a hajnal,
De nemcsak a hajnal, a kék csillagos ég is,
Elhagyott a régi szeretőm is.

Máshol nyílik szőllősi fekete,
Megérett a ropogós cseresznye,
Olyan piros, mint a fekete szén,
Meghalok a régi szeretőmért.