| Szegény vagyok
|
---|
|
---|
|
Szegény vagyok, szegénynek születtem A rózsámat igazán szerettem, Az irigyek elrabolták tőlem, Most lett szegény igazán belőlem.
Fújja a szél a nyárfa levelét, Azt gondolom, hogy az is ellenség. A fűszál is felállott ellenem, Bújdosóvá tett már a szerelem.
Kertem alatt van egy tábla köles, Az éjszaka benne hált a deres. Rám becsültek kilenc véka kölest. Látod, babám, mind teérted van ez!
Elmennék én messze földre lakni, Ahol engem nem ismer majd senki. Úgy elmegyek a világ végére, Hogy ne legyek senkinek terhére.
Rozmaringot tettem cserepébe, Ültettem a kertem közepébe, Rozmaringszál felmegy az ég felé, Gyenge vagyok a szeretőm mellé.
Elmegyek én messzi útra innen, Ahol senki ismerősöm nincsen. Elbújdosom a világ végére, Hogy ne legyek senkinek terhére.
Csipkebokor legyen a szállásom, A búbánat kísérő pajtásom, A búbánat és a rózsám képe, Isten veled kis falum, örökre!
|
|
|
|