Magyarnóta
Kezdőlap Kultúrblog Zahorcsek Juhos Mária Népdalok Nóták Képeslap Fórum Kapcsolat


Szegény vagyok
Kotta

Szegény vagyok, szegénynek születtem
A rózsámat igazán szerettem,
Az irigyek elrabolták tőlem,
Most lett szegény igazán belőlem.

Fújja a szél a nyárfa levelét,
Azt gondolom, hogy az is ellenség.
A fűszál is felállott ellenem,
Bújdosóvá tett már a szerelem.

Kertem alatt van egy tábla köles,
Az éjszaka benne hált a deres.
Rám becsültek kilenc véka kölest.
Látod, babám, mind teérted van ez!

Elmennék én messze földre lakni,
Ahol engem nem ismer majd senki.
Úgy elmegyek a világ végére,
Hogy ne legyek senkinek terhére.

Rozmaringot tettem cserepébe,
Ültettem a kertem közepébe,
Rozmaringszál felmegy az ég felé,
Gyenge vagyok a szeretőm mellé.

Elmegyek én messzi útra innen,
Ahol senki ismerősöm nincsen.
Elbújdosom a világ végére,
Hogy ne legyek senkinek terhére.

Csipkebokor legyen a szállásom,
A búbánat kísérő pajtásom,
A búbánat és a rózsám képe,
Isten veled kis falum, örökre!