Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán, Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám. Hol hősi vártán őrzi álmát hű Csaba vezér, Ki csillagoknak égi útján vissza-vissza tér.
Hogy jön, szívünk várva-várja! S, hogy felzeng a trombitája!
Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország, Gyönyörűbb, mint a nagyvilág! Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád. Táltos paripákon odaszállunk, haza hí´ fű, fa, lomb, virág! Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország!
Ott dalos ajkú mind a lány, mert dal terem a fán, És délibábos tündérkastély leng a vén Tiszán. A rónaságon hét határon száll, repül a szél; Huszárok kedve éri csak be, hogyha szárnyra kél.
Hogy jön szívünk várva-várja! S, hogy felzeng a trombitája!
Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország, Gyönyörűbb, mint a nagyvilág! Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád. Táltos paripákon odaszállunk, haza hí´ fű, fa, lomb, virág! Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország!
