Hogyha fáj a szívünk, elmondjuk tenéked, Tudjuk, hogy te minden bánatunk megérted. Megvigasztalsz minket, mikor könnyet ejtünk, Hegedűd szavával gyógyítod a lelkünk. De a te nótádat, van-e aki játssza? Szomorú szíveknek muzsikus cigánya.
Hogyha majd egy napon elszólít az Isten, Oda, honnan többé visszatérés nincsen; Hogyha letesszük majd bús keresztjeinket, Halk muzsikaszóval te búcsúztass minket! De a te nótádat van-e aki játssza? Szomorú szíveknek muzsikus cigánya.
Szóljon most a nóta hű cigányunk, néked. Aki életünket mindvégig kíséred; És ha szíved fáj is, keresed a kedvünk, Amit megköszönni sokszor elfelejtünk. De te mégis játszol, hálát nem is várva. Szomorú szíveknek muzsikus cigánya.
