Úgy tartozol Te énhozzám, mint szirom a virághoz, Csillagok az égbolthoz, vagy zöldelő lomb a fához. A madár sem tud meglenni kis fészkében egyedül, Nótához is jó cigány kell, aki mindig mély érzéssel, tiszta szívből hegedül.
Elhitted-e, Drágám, mikor bevallottam Tenéked, Hogy szeretlek, s amíg élünk rám bízhatod életed? Most már látod, hogy amiről álmodoztunk, valóság, Mint virághoz a kis szirom, úgy tartozzon a szívünkhöz örökké a boldogság.
